Mandarin Oriental Hotel, Barcelona

Barcelonát meglátni és megszeretni egy pillanat műve, különösképpen a művészetek szerelmeseinek. Az utcákat, tereket járva úton-útfélen az építészet olyan nagyjainak alkotásaiba botlunk, mint például Gaudí. Számos múzeum is csalogat látnivalóval, vannak, melyek egy művésznek tisztelegnek, mint Picasso és Joan Miró katalán származású festők tárlatai. Az Eixample a 19. század végén szigorú mérnöki rend szerint kialakított negyede az amúgy nyüzsgő mediterrán városnak. Az óváros girbegurba utcácskái után itt hirtelen átláthatóvá válik minden, kiszélesednek az utak, és a szabályos hálózatos alaprajz miatt szinte térképre sincsen szükség a bóklászáshoz. A felgyorsult kozmopolita életmód szükségszerűen hozta magával a városfejlesztés igényét. Ebben a modernizmus alkotásait felvonultató környezetben találjuk meg a Mandarin Oriental épületét, mely korábban bankként funkcionált. Ezen a környéken ez nem meglepő, hiszen az innen mindössze pár sarokra fekvő, és turisták által is látogatható híres Gaudí ház, a La Pedrera a mai napig egy kereskedelmi banknak ad otthont. Az ázsiai szállodalánc a luxus kategóriába pozícionálta magát, ennek megfelelően elszánt híve a kreatív és lenyűgöző design koncepcióknak, mellyel vendégei kedvében járhat.

A tervező

Patricia Urquiola (1961- Oviedo, Spanyolország) A tervezőnő tanulmányait a madridi építész karon folytatta, ahol 1989-ben szerzett diplomát. Ezt követően az olasz design fellegvárába, Milánóba tette át székhelyét, ahol jelenleg is él és dolgozik. Itt, és Párizsban is tanított egyetemi oktatóként, és mára a világ számos egyetemén kérik fel szemináriumok, előadások megtartására. 1990 és 1996 között a milánói De Padova cégnél kezdett bútorokat tervezni Vico Magistrettivel közösen, akit máig kiemelten fontos tanítójaként tart számon. Ekkor születtek például a „Flower” szék, a „Loom sofa” és a „Chaise Longue”. 1993 és 1996 között két olasz építész kollégával (de Renzio és Ramerino) közös stúdiót hoztak létre, melynek keretein belül belső terek, éttermek, bemutatótermek koncepcióit fogalmazták meg. 1996-ban a Lissoni Associati design csoport vezetőjévé választották, melynek színeiben a legnagyobb olasz tervezőirodáknak dolgozott (Alessi, Antares-Flos, Boffi, Kartell stb.) Önállóan is számos berendezési tárgyat kreált a Bosa, De Vecchi, Molteni & C., Moroso, valamint a B&B Italia számára. Utóbbi 2007 és 2009 között három kültéri bútor kollekciót is köszönhet Urquiolának. A Fülöp-szigeteki kézimunka által ihletett együttesek Canasta, Crinoline és Ravel fantázianévre hallgatnak. Ezek a karosszékek és heverők gyönyörű példái annak, hogy milyen mesterien kombinálja a hagyományos mintákat a modernkor technológiai újításaival.. Munkásságának a kortárs designban betöltött szerepét különböző díjak és elismerések, valamint a nemzetközi design évkönyvekbe beválogatott bútorai jelzik. A designboom.com-nak adott interjújában arra a kérdésre, hogy mit tanácsol a fiataloknak, így válaszolt: „ Lassan indult be a karrierem. Hosszú időt töltöttem tanulással, amit nem javaslok senkinek. Legyetek szenvedélyesek és kíváncsiak! Találjatok magatoknak néhány kulturális referenciát, és olyan embereket, akik saját személyiségetek kifejlesztésében segítségetekre lehetnek. Igyekezzetek megvédeni elképzeléseiteket, munkáitokat, alakítsátok ki önálló módszereteket.”

Az épület

Tökéletes választás volt a Mandarin Oriental vezetősége részéről Patricia Urquiola, hiszen azon felül, hogy spanyol gyökerekkel rendelkezik, egy személyben építész, enteriőrtervező és világhírű bútortervező is. Kellő tudás és tapasztalat birtokában lényegében a falaktól az utolsó kiegészítőig bezárólag itt minden egyazon kreatív elme szüleménye, ennek köszönhetően az épület egésze végtelen harmóniát és kiegyensúlyozottságot sugall. A tervezőnő saját stílusához híven ösztönösen vegyítette a múltat a jelennel, a hagyományosat a formabontóan újjal.

A bútorok szinte mindegyikét Urquiola tervezte, illetve egyes darabokat a hotelhez igazítottak korábbi munkáiból olyan cégekkel karöltve, mint a B&B Italia, De Padova, Flos vagy a Moroso. A skandináv design iránti nem titkolt tiszteletét a Moments étterem karosszékeivel fejezi ki, a lobbi szép példája a régi korok napjainkhoz való adaptálásának; a mai stílusigényeket tökéletesen kielégítő Chesterfield foteleket fehérben kreálta újjá.

A mediterrán város forgatagából az épületbe lépve egy egészen más világban találjuk magunkat. A fényárban úszó átriumon átvezető kecses, üvegkorláttal keretezett feljárón haladunk a lobbi irányába. Lábunk alatt, mintha csak a Passeig de Grácia modernista motívumaitól burjánzó kőlapok folytatódnának, fejünk felett pedig ablaknyílásoknak tűnő kubusok díszítik a belső udvar falait.

Blanc, vagyis fehér, ezt a nevet kapta a keresztségben a Mandarin Oriental Barcelona étterme, mely az átriumon és a mennyezetet borító hatalmas bevilágító ablakokon át beömlő fényben fürdik, hasonlóan a hallhoz. A plafonról lelógó fém rácsszerkezet az egyik leglátványosabb design elem az épületben, ezt fűszerezik a függőkertre emlékeztető óriás kaspókban elhelyezett növények, melyek élettel töltik meg a nélkülük talán túlságosan sterilnek tűnő teret. A fehér szín egyébként dominál az egész szállodában, ami a barcelonai, embert próbáló klímát alapul véve jó módszer a hőérzet csökkentésére.

A Blanc étterem két oldalán a félemeleten találjuk a Banker’s Bar-t és a Moments éttermet. A bár jellegzetessége a korábbi banképületből megmentett széfekből készült dekoratív fal, amely az álmennyezet mintázatát is ihlette. A színvilág itt a funkciónak megfelelően sötétebb tónusokra vált, a bárpult aranyló fényei és a skót mintás (szintén a banki időkből örökölt) szőnyeg ad melegséget és intimitást a fémes felületek és a feketébe hajló kárpitok ellenpontjaként. A Moments étterem a már korábban említett domináns fehéret arany és borostyán fényekkel lágyítja.

A szálloda egyik meglepetése a Mimosa Garden, melyet Urquiola Beth Figueras tájépítésszel közösen álmodott meg. Ez a mintegy 660 m²-es belső udvar mimózákkal és egyéb mediterrán növényekkel gazdagon övezett pihenőszékekkel várja a városnézésben kimerült vendégeket.

Aki az ínycsiklandó kulináris, és tálcán kínált művészeti örömök mellett testi-lelki felüdülésre vágyik, a hotel Spa központjában mindent megtalál. A japán építészet egyszerűségéből merítő minimalizmus jegyében berendezett fürdő és masszázsrészleg a tökéletes ellazulás érdekében ismét sötétebb színekbe öltözött. Trópusi keményfa padló, fekete mennyezet és természetes kőburkolat jellemzi a helyiségeket, az uszodában meghatározó a malachit-zöld fal, mely a hammam elszigetelésére szolgál.

Zboróvári Krisztina ( www.artinterior.hu)